Rólunk

A Diósgyőri VTK (Diósgyőr-Vasgyári Testgyakorlók Köre)^[1] a magyar élvonal egyik részt vevő labdarúgócsapata Miskolcról. A sportegyesületet 1910-ben eredetileg a Diósgyőri Vasgyárban dolgozók hozták létre, ami csak a későbbiekben vált profi csapattá. 1940-ben szerepelt először a legfelsőbb osztályban, míg egyik fénykorát a 70-es évek végén, 80-as évek elején élte a csapat. Ekkor kétszer megnyerte a Magyar Kupát, és bronzérmes lett az NB I-ben. A Diósgyőr híres a fanatikus szurkolóiról, hazai mérkőzésein még a kilencvenes-kétezres években sem ritka a 8000–10000 fős nézőszám, amivel Magyarország egyik legkedveltebb csapatának számít.

A klub az évek során sokat változott a tulajdonosok váltakozása, majd átmeneti megszűnése miatt. Története során új szakosztályok jelentek meg a klubban, de a rendszerváltás után ezek különváltak. A futballcsapat a kilencvenes években a Diósgyőri Football Club nevet viselte, és csak később, a klub újraindítása után vette fel újra a DVTK nevet.

A kezdeti évek

Az első, Angliából származó futball-labda ajándékként került Diósgyőrbe, melyet a Magyar Királyi Vas-, Acél- és Gépgyár mintaasztalosa, Petőfi Sándor a fiának szánt. A gyermekek azonban nem sokáig élvezhették a játék örömét, mert a labda hamar tönkrement. Mivel a játékszer pótlása elmaradt, így a játék – melyet hamar megkedveltek – egy időre feledésbe merült.^[2]

1909. szeptember 19-én a miskolci sajtó a következő beszámolóval jelentkezett a miskolci labdarúgók egri vendégszereplése kapcsán: „Vasárnap délután volt a futballmérkőzés az ETE (Egri Torna Egyesület) és a miskolczi tornaegyesület (Diósgyőr – Miskolczi Rambellerek) tagjai között az Érsekkert mögötti térségen. A közönség arról győződött meg, hogy az egriek csapata már igen jól képzett, gyakorlott csapat, a diósgyőrieké kezdő játékos csapat. Erre vall, hogy az első félórában 0:3, a másodikban 0:8 volt az eredmény az egriek javára.”^[3]

A mérkőzés után két hónappal Vanger Vilmos elemi iskolai tanító és egy öt tagból álló bizottság kérelemmel fordult a helyi vasgyár igazgatójához egy labdarúgó-egyesület létrehozásának céljából. A példát a Miskolci Sportegyesület, a Diósgyőri Ifjúsági Kör és a Diósgyőr-Vasgyári Labdarúgó Ifjúság szolgáltatta, mely alapján Vangerék egy „szabályszerűen működő sportegyesület megalapítását határozzák el”. Az egyesület alapító gyűlésére 1910. február 6-án került sor a Vasgyár munkástermében. A gyűlés határozata alapján a klub Diósgyőr-Vasgyári Testgyakorlók Köre (DVTK) néven alakult meg. A vezető tisztségek a következő személyek között oszlottak meg: Vanger Vilmos az elnöki, Ihring Antal és Waisz Árpád az alelnöki, Erdélyi Andor a titkári, Hamza István a pénztárosi, Sárossy Lajos az intézői, Sebestyén Antal az ellenőri, Molnár Gyula az edzői, Rozlozsnik József a kellékesi feladatokat látta el.^[3]

1910. május 1-jén a DVTK a Miskolci Sportegyesülettel játszott gyakorló mérkőzést. Erről a következő jelent meg a korabeli sajtóban: „A vasgyári csapat színe piros-fehér. Mintegy két éve már, hogy a vasgyárban komoly gondolkodású iparos ifjú szövetkezett, s a maguk gyönyörűségére elkezdték az általánosan kedvelt labdarúgó játékot művelni. (…) Saját jószántukból, önerejükből, a kezdet sok nehézségeit és akadályát leküzdve, egy 70 tagból álló egyesületet képesek megalkotni, a léha mulatozások helyett szabad idejükben a sport nemes szórakozásában lelik ambíciójukat”.^[3]

A csapat első kapusa Révai Károly volt, a kulcsjátékosok pedig Posteiner Árpád, Ferenczi Sándor, Zeltner Hanzli, Wrbata Ferenc és a három Bova fiú voltak. A DVTK alapszabályának belügyminisztériumi jóváhagyására 1910-ben került sor, 1912-ben pedig a csapat már bajnoki mérkőzésen is részt vett. 1912. május 16-án került sor a Miskolci AK–Diósgyőr-Vasgyári TK barátságos mérkőzésre, mely a miskolci csapat fölényes győzelmét hozta. A mérkőzés végeredménye 11:0 lett. A Miskolczi Újság tudósítója így számolt be az összecsapásról: „A mérkőzés kezdetén óriási zápor tette csúszóssá a pályát, mely körülmény a labdatechnikát erősen befolyásolta. A játék egész menete alatt a MAK fölényesen erős tempót diktált, sőt az erős iramot a játék végéig bírta. A II. félidőben a DVTK részéről erőszakosság lép föl, ami két játékos kiállítását eredményezi.”^[2][3]

1916-ban és 1918-ban a klub megnyerte az észak-magyarországi kerületi bajnokság bajnoki címét. A DVTK 1920-ban már elmondhatta magáról, hogy megmérkőzött a korszak összes első osztályú csapatával. A diósgyőriek a magyar bajnokság első osztályában először az 1940–41-es idényben szerepeltek DiMÁVAG néven, és újoncként a 6. helyet sikerült elérniük.^[3]

Az első mérkőzés a magyar élvonalban

 

Diósgyőr csapata 1940. augusztus 25-én szerepelt először a magyar labdarúgó-bajnokság első osztályában. Ellenfele az élvonalbeli tapasztalatokkal már rendelkező Csepel volt. A találkozó végül a vendég Csepel sikerét hozta (DiMÁVAG – WMFC Csepel: 3:4). A DVTK első találatát Fazekas szerezte a tizedik percben. A Diósgyőr első élvonalbeli mérkőzésen részt vevő csapatának összeállítása a következő volt: Lukács – Solt II, Felföldi, Bohus, Turán, Barta, Füzér, Berecz 1, Fazekas 1, Barna 1, Magyar.

A csapat első győzelmére az ötödik fordulóig kellett várni. A DVTK a Szolnoki MÁV elleni mérkőzést magabiztos nyerte 6:3 arányban, majd a szezon során sikerült legyőzniük az akkor világhírű Ferencvárost is Budapesten.

A diósgyőri csapat történetében az első válogatottságot elérő játékos Berecz István volt. A korabeli diósgyőri válogatott játékosok között találhatjuk Dudás Zoltánt is, aki 1955-ben az Aranycsapat védelmében játszott a Csehszlovákia elleni, 3:1-es magyar győzelemmel végződő mérkőzésen. 1958-ban Szigeti Oszkár (a Werner–Szigeti–Paulás hátvédhármas tagja, amelyet ma is a legjobbak között tartanak számon a szurkolók) válogatottként szerepelt a 2:0-ra végződött Magyarország–Jugoszlávia mérkőzésen. Solymosi Ernő válogatottbeli pályafutása is a DVTK-ban indult, majd az Újpesthez került. Solymosi a válogatottban hatalmas lövőerejével tűnt ki. 1960 és 1968 között 38 válogatott mérkőzésen vett részt és 7 gólt szerzett. 1960-ban Rómában tagja volt az olimpiai bronzérmes csapatnak. 1962-ben a Chilében megrendezett világbajnokságon ötödik, 1964-ben pedig a Spanyolországban lebonyolított Európa-bajnokságon harmadik helyet ért el a magyar válogatottal. A szurkolók szemében legendássá vált Werner–Szigeti–Paulás hátvédhármas 1957. szeptember 8-án szerepelt először együtt. Szigeti Oszkár 1953. március 15-én, Paulás Tibor 1956. május 2-án, Werner Gyula pedig 1957. augusztus 25-én szerepelt először a DVTK-ban.^{[2][4][5][6][7][8][9][10]}

Az 1957–58-as bajnoki szezonban került sor a DVTK 300-dik élvonalbeli mérkőzésére a Csepel ellen, és a csapat a Tatabánya ellen szerezte meg az ötszázadik élvonalbeli találatát. Ezt a mérkőzés tudósítója a következőképpen kommentálta: „Paulás hozza fel a labdát, Ivánhoz játszik, a jobbszélső nagy lendülettel elfut, s a tisztán álló Papp mintegy hat méterről okosan, belsővel a kapu jobb oldalába helyezi a labdát. 3:1”. A következő években tovább folytatódtak a DVTK sikerei. Sor került a klub századik élvonalbeli győzelmére, és az 1959–60-as szezonban első alkalommal lett a legjobb vidéki csapat (4. helyezés). Az elért eredmény értékét emeli, hogy a szocializmusban a vidéki csapatoknak nehéz dolguk volt a favorizált budapesti klubokkal szemben.

1968-ban került sor az 500-dik mérkőzésre az élvonalban, és ekkor szerződött a csapathoz a legendássá vált Veréb György kapus. Ebben az időszakban alakult ki az a sikeres diósgyőri csapat, amely nemzetközi porondon is megmérethette tudását. A közép-európai kupában a DVTK olyan csapatokkal mérkőzött meg, mint a Palermo, a Crvena Zvezda, a Lokomotív Kassa és a Čelik együttese.^[2][11]

A Diósgyőr aranycsapatának korszaka

 

 

Az 1974 és 1984 közötti időszak elhozta a klub történetének legsikeresebb időszakát. Ehhez számos labdarúgó hozzájárult. Közülük az ismertebbek: Veréb, Tatár, Salamon, Oláh, Borostyán, Fekete, Fükő, Váradi és Teodoru, hogy csak néhányat említsünk. Az ő teljesítményüknek köszönhetően beszélhetünk „diósgyőri aranycsapatról”.^[2]

Az 1976–77-es szezonban a DVTK nem nyújtott kiemelkedő teljesítményt a bajnokságban, mivel a csapat 34 bajnoki mérkőzésen csak 32 pontot ért el, ami a 10. hely megszerzésére volt elegendő. A Magyar Kupában viszont a csapatnak a klub történetében először sikerült a kupát elhódítania.^[2]

Szabó Géza edző a következőket nyilatkozta: „A legjobb nyolc közé akartunk eredetileg eljutni. A Videotonnal, az Olajbányásszal és a MÁV DAC-cal kerültünk egy csoportba a 16 között. Idegenben legyőztük az NB II-es csapatokat, ami nem volt könnyű feladat, mert a Videoton nem bírt velük. A négyes döntőben esélytelenek voltunk a három nagycsapattal szemben. Ez határtalanul megnyugtatott bennünket. Elhatároztuk, hogy megnehezítjük a Ferencváros, a Vasas és az Újpesti Dózsa sorsát. Nem gondoltuk, hogy elsők leszünk, hanem azt, hogy esetleg valamelyiküket legyőzzük, s azzal tesszük le névjegyünket. A döntő azonban várakozáson felül jól sikerült. Ehhez egy kissé vissza kell kanyarodnom, oda, amikor a válogatottunk a görögökkel emlékezetes mérkőzését vívta. Mi, Diósgyőrben akkor úgy láttuk, csapatunk egy kicsit visszaesett a bajnoki küzdelmekben. Ezért megnöveltük az edzésmunkát, s ez a későbbiekben jótékonyan éreztette hatását. Végig bírtuk a bajnoki hajrát, amikor szerdán és szombaton is pályára kellett lépnünk. Jó erőben érkeztünk az MNK négyes döntőjéhez is. Az Újpesti Dózsa felett aratott győzelmünk az önbizalmunkat is erősítette. Bár ezután vesztettünk a Ferencváros ellen, úgy gondoltuk, hogy semleges pályán van esélyünk a Vasas ellen. A döntő mérkőzésen elsősorban akarásunkkal múltuk felül a nem sokkal korábban bajnoki címet szerzett piros-kék csapatot.”^[2][12]

A kupagyőztes csapat névsora a következő volt: Fekete László, Feledi László, Görgei János, Hajas Imre, Kerekes János, Kutasi László, Oláh Ferenc, Salamon József, Szabó László, Szalai István, Szántó Gábor, Tatár György, Teodoru Borisz, Váradi Ottó, Veréb György.^[12]

A diósgyőri együttes ezt követően megismételte korábbi teljesítményét, és 1980-ban ismét diadalmaskodott a magyar kupában, sőt 1981-ben is bejutott a döntőbe, ekkor azonban „csak” az ezüstérmet szerezte meg. Az 1978–79-es szezonban megszületett a csapat ezredik élvonalbeli találata, sor került a 800-dik NB I-es mérkőzésére, és megszerezte a bajnoki bronzérmet. A DVTK 25–30 ezres nézőszámmal büszkélkedhetett és a magyar labdarúgás egyik meghatározó csapata volt. A bronzérmes csapat leggyakoribb összeállítása a következő volt: Veréb – Szántó, Salamon, Váradi, Kutasi – Oláh, Tatár, Görgei – Borostyán, Fükő, Fekete.^[2]

A két magyarkupa-győzelem közötti időszakban a kezdő 11 szinte minden tagja rendelkezett valamilyen válogatottsággal. Előfordult, hogy az olimpiai válogatottban csak 2–3 „idegen” labdarúgó szerepelt. Az 1979 novemberében játszott mérkőzéseken 8–9 játékos volt az olimpiai válogatott tagja. Ugyanakkor többen közülük egyben az „A” válogatott keretének a tagjai is voltak.^[13] 1979. szeptember 12-én a Csehszlovákia (2–1), szeptember 26-án az Ausztria (1–3) és október 17-én a Finnország (3–1) elleni válogatott mérkőzéseken a nemzeti csapatban öt diósgyőri játékos is szerepelt egy időben. Név szerint: Szántó, Salamon, Kutasi, Tatár és Borostyán.^[14]

A DFC kora

 

Az aranykor után a csapat hét éven keresztül a másodosztályban szerepelt, ami után ugyan ismét feljutott az élvonalba, de ezt újbóli kiesés követte. A DVTK 1991-ben Palicskó Tibor vezetőedző segítségével jutott fel újra az élvonalba, de a csapat csak két évet töltött az NB I-ben. Mindkét alkalommal a tabella alján fejezte be a szezont, és osztályozó-mérkőzés lejátszására kényszerült. Először még sikerült a bennmaradás, de az 1992–93-as szezonban a csapat ismét kiesett az első osztályból. A csapat helyzetének stabilizálása Tornyi Barnabás nevéhez fűződik, aki 1996-ban vette át újból a vezetőedzői teendőket. Egy év múlva az élvonalba juttatta a csapatot, ahol a diósgyőri együttes újoncként a 8. helyen végzett. A kilencvenes években ez volt a klub legsikeresebb szezonja, melynek során a legendás Veréb György kapus 49 évesen befejezte labdarúgó pályafutását. A klubjához hűséges Veréb kapus 802 mérkőzésen szerepelt a diósgyőri csapat színeiben.^[2][3][15]

Veréb utolsó szereplésére az 1998-as DFC–Videoton szezonzáró mérkőzésen került sor, amelyre a 49 éves labdarúgó sérülés miatt reaktiválta magát. Az összecsapást az teszi különösen emlékezetessé, hogy a Veréb kapust váltó Dávidot kiállították, így a csapat kapus nélkül maradt. Ekkor az egyik gólszerző, Kiser László állt a kapuba, és sikerült a mérkőzést kapott gól nélkül befejeznie, amelyen még büntetőt is hárított. Még ebben az évben – 18 év után – a csapat újra kijutott az európai kupaporondra, és következett az Intertotó-kupa-menetelés a máig emlegetett Kulcsár–Egressy csatárduóval és a középpályás Kiser Lászlóval. A második élvonalbeli szezonban egy fantasztikus őszi menetelés következett, melynek során a csapat legyőzte idegenben többek között az Újpestet és a Ferencvárost. Az 1990-es évek általános jellemzője, hogy nem volt tőke a labdarúgásban, és ez a Diósgyőrt is érintette. Pénz nélkül próbáltak sikeres csapatot építeni, amibe belerokkant az egyesület. A focisták egy része ugyan nem volt klasszis labdarúgó, edzőjük mégis el tudta velük hitetni, hogy képesek nyerni, és így is lett. 2000 telén azonban a focisták nagy része eligazolt a klubtól, így már az is meglepetést keltett, hogy be tudták fejezni a szezont. Az évad végén a klub megszűnt.^{[2][16][17][18][19]}

Szakosztályok, egyesületek

A DVTK korábban számos egyéb szakosztállyal is rendelkezett, így a klub sokáig nem kizárólag a futballt jelentette az Avas-alján. A birkózó, kosárlabda, súlyemelő, atléta, vívó, gyalogló, tájfutó szakosztályok ugyanúgy nagy szerepet játszottak az 1910-ben alapított egyesület életében, melyek – a DFC labdarúgóihoz hasonlóan – önállósultak az 1990-es évek elején. A rendszerváltás után a következő szakosztályok váltak ki a klubból:^[2]

• női kosárlabda:
  • DVTK "1957-1992"
  • Diósgyőri Kosarasok Sport Köre 1992–2007
  • Miskolci Sportiskola-DKSK 2007–2012
  • Work Force-DVTK 2012-
• női futsal:
  • Miskolci Vénusz/DVTK Vénusz 2006–
• birkózás:
  • Diósgyőri Birkózó Club
• férfi kézilabda:
  • Diósgyőri Kézilabda Club 2002–
• labdarúgás:
  • Diósgyőri Football Club 1992–2000
• tájfutás:
  • Diósgyőri Tájfutó Club
• atlétika
• természetjárás

Az újrakezdés

 

 

 

A klub megszűnése után a szurkolók maguk vették kezükbe a kezdeményezést, és maguk alapították meg az új DVTK-t. Az első szezont a klub a hetedosztályban kezdte, de a Borsod Volán SE-vel történő egyesülés után az NB II-ben folytatták az idényt. Később a csapat egyesült a Bőcsi csapattal, amiben segítségükre volt az önkormányzat és még számos más támogató is. Így kerültek egy osztállyal feljebb a diósgyőriek. Később még a Monor labdarúgócsapata is Miskolcra költözött, majd az összefogás eredményeként a csapat jó pár év kihagyás után, 2004 májusában visszajutott a magyar labdarúgás élvonalba. Ez sem ment könnyen, hiszen hiába harcolta ki a feljutást a Diósgyőr, nem kapott licencet, így ismét változott a klub, amikor Miskolcra költözött a régi siófoki focicsapatot működtető társaság.^[20] 2004 nyarán a hosszas huzavona miatt egyszerre két csapat is edzett a pályán (a Détári-féle régi és a Kiprich által edzett „balatoni” DVTK).^[21][22] Végül a két csapatból Kiprich vezetésével raktak össze egyet.^[23] Még az évad közben váltás történt a tulajdonosok között és a kispadon is, a szezon végéig Gálhidi György lett az edző.^[24][25]

A 2005–2006-os szezon negyedénél ismét edzőt cseréltek Diósgyőrben: Zoran Kuntics lett a befutó, de mivel nem volt meg a megfelelő képesítése, Pajkos Jánossal együtt irányították a csapatot. Télen aztán nem tudták folytatni a munkát együtt, ezért az évadot Pajkos egyedül fejezte be.^[26] A szurkolók örömére a 2006–2007-es szezont a mesteredző Csank Jánossal csinálta végig a csapat. Az ősz fantasztikusan sikerült, az 5. helyen telelt a csapat. A szokásos „téli kiárusítás” ugyan nem maradt el, de a meghatározó játékosok nélkül is elég szép eredményt értek el. Ugyancsak ehhez a szezonhoz kötődik, hogy a klub – a szurkolók igényének engedve – már 2006-ban visszatért az eredeti címer használatához, a tervezett 2010 helyett.^[27]

A 2007–2008 szezon kezdete előtt Csank mester az utolsó percben a Ferencvároshoz szerződött, és ismét Pajkos János vette át a csapatot.^[28] A 10. forduló után még mindig nyeretlen csapat edzőjét elküldték, helyére az új tulajdonossal együtt érkezett Szegedről Vágó Attila. A télen hatalmas takarítást tartottak a csapatnál, az afrikai különítményt „hazaküldték”, és 13 új játékost szerződtettek. A 2007–08-as szezon végén Vitelki Zoltán, az utóbbi évek legjelentősebb diósgyőri játékosa visszavonult a profi labdarúgástól.^[29]

A 2008-2009 szezonban Vágó Attila – a gyenge szereplés miatti – menesztése után Sisa Tibor lett a vezetőedző. 2010-ig tartott volna a szerződése, de az anyagi nehézségek miatt 2009 januárjában távozott a csapat éléről. A szurkolók, játékosok, az ügyvezető igazgató, az új szponzor és Káli Sándor, Miskolc polgármestere még aznap este elutazott hozzá Ludányhalásziba, hogy maradásra bírják, de mégis nemet mondott a visszatérésre. A mester 107 napig volt a Diósgyőr vezetőedzője. Az új edző a tavaszra Gálhidi György lett, de nyáron nem hosszabbították meg lejáró szerződését. A csapat végül a 12. helyen zárta a bajnokságot.^[30][31]

A 100 éves klub

A 2009–10 szezonban a klub fennállása századik születésnapját ünnepelte. A csapat nem tudott megfelelően felkészülni az évfordulóra, mivel 2009. június 30-án Káli Sándor polgármester, Baranyi Sándor tulajdonos és Wicha József vállalkozó megbeszélése után sajtóközleményben tették közzé azt a hírt, hogy a Szeviép – a világgazdasági válságra hivatkozva – kivonul a diósgyőri futballból.^[32] Előzetes költségvetési tervezetekből kiderült, hogy a diósgyőri futball százmilliós veszteséggel zárhatja az évet.^[33] Sokáig kérdéses volt a bajnokságban való indulás is. Ezután az utolsó percekben közvetve az önkormányzat lett a tulajdonos, és Aczél Zoltán vezetőedzővel indultak neki a bajnokságnak, elkezdték a csapat megerősítését és az adósságok törlesztését.^[34] 2009. augusztus 9-én egy Újpest FC elleni meccsen – a DVTK aranycsapatának labdarúgóival – elbúcsúztatták a 40 éves „napos” (keleti) oldali lelátókat, helyére a jubileumra fedett nézőteret tervezek. 2009 telén az átigazolási szünetben, immár harmadjára, ismét Tornyi Barnabás lett a vezetőedző. A régi-új trénerrel fél+egy éves szerződést kötöttek a klubnál, de Tornyi nem töltötte ki az időt, hat forduló után lemondott, utódja az addigi sportigazgató, Tóth László lett, akit öt mérkőzés után Benczés Miklós váltott a szezon végéig.^[34] A csapat a 2009–10-es szezon végén kiesett a magyar labdarúgás élvonalából.^[35] Az akkori viszonyokat jól jellemzi, hogy az NB II Keleti csoportjában sem ment egyszerűen az indulás. Az első meccsre a 2010. augusztus 15-én REAC ellen csak 14 játékossal tudott kiállni a DVTK, így történt az, hogy a 89. percben középpályásként pályára lépő Giák Tamás a cserekapus volt. A helyzet érdekessége, hogy alig egy perc múlva elszáguldott a jobb oldalon, és 25 méterről nagy erővel lőtt a kapura, de lövését a REAC kapusa hárítani tudta.^[36] A másodosztályban is Benczés irányította a csapatot, majd szeptemberben az új többségi tulajdonos a Leisztinger Tamás érdekeltségébe tartozó Arago Zrt. lett, míg Szentes Lázár szakmai igazgatóként tevékenykedett.^[37] A másodosztályban a csapat történetében második leghosszabb, 14 mérkőzéses győzelmi sorozatnak is hála, 37 év után ismét győztesként jutott fel az első osztályba.^[38][39] A 2011-2012-es szezonban a csapat újoncként félidőben a harmadik, majd végül a 7. helyet szerezte meg a bajnokságban, úgy, hogy az utolsó fordulóig versenyben volt a nemzetközi kupaindulást jelentő pozícióért.^[40]

A centenárium után

A 2012-13-as szezonra készülve a csapat leigazolta a magyar válogatott Elek Ákost és Rudolf Gergelyt, valamint az utánpótlás válogatott Gosztonyi Andrást, és komoly célokkal vágtak neki a szezonnak Sisa Tibor vezetésével. Az eredmények viszont nem jöttek: 17 mérkőzés alatt a csapat mindössze 17 gólt rúgott, és a megerősített keret ellenére mindössze a 7. helyen szerénykedett a klub, a Honvéd ellenében pedig 6:1-es összesítéssel búcsúzott a kupától. Télen a Mester távozott a csapattól, így ismét Szentes Lázár lett a vezetőedző, a klub pedig tizenhárom év után újra játékost adott a válogatottnak.^[41][42][43]. Az ősz folyamán Elek Ákos öt alkalommal lépett pályára a válogatottban a DVTK játékosaként, míg 2013 első barátságos válogatott mérkőzésén, a klub 103. születésnapján Fehéroroszország ellen 3 DVTK-beli labdarúgó szerepelt a nemzeti tizenegyben Elek Ákos, Rudolf Gergely és Kádár Tamás személyében.^[44][45].
A 2013-14-es bajnokság során már Tomislav Sivic vezetőedzővel az 5-i helyet szerezte meg a csapat, ami a bajnoki bronzérem óta a legjobb helyezése a csapatnak, továbbá a Videoton FC legyőzésével megnyerte a Ligakupát.^[46] A Magyar Kupa küzdelmei során a döntőbe jutott csapat az Újpest FC ellenében büntetőpárbaj után kapott ki, ezzel újabb kupaérmet szerezve a szurkolótábornak, és a kupagyőztes csapat licencmegvonása miatt az 2014–2015-ös Európa-liga első selejtezőkörében mérkőzhet meg európai porondon 18 év után a Diósgyőr.^[47][48]

A csapatnak az évek során számos tulajdonosa volt, a megszűnésnek és egyesüléseknek köszönhetően. 2009. július 17-én az önkormányzati tulajdonú Diósgyőri Sportlétesítményeket Működtető Kht. lett a csapat tulajdonosa,^[34] mellé 2010. szeptember 18-án 51,6%-ban az Arago ZRt. leányvállalata, a Borsodsport Invest Kft. lett a többségi tulajdonos.^[37][49]

A DVTK címerei

A DVTK címere nem sokat változott az évek során, kivéve a rendszerváltás utáni időszakot, amikor az önállósodás útjára lépve a csapat felvette a DFC nevet. Újraalapításakor a modernebbnek ható piros-fehér kombinációt használták, majd a 2006-os évtől újra az aranykeretes címert láthatjuk a mezeken.^[50]

1910–1992

1992–1999

2002–2006

Bővebben: DVTK-stadion

 

A stadion felavatására 1939. június 25-én került sor: „Nagyarányú érdeklődés, impozáns keretek és fényes külsőségek között avatta fel a Diósgyőri MÁVAG Sport Club a vasgyárban épült hatalmas és teljesen korszerű sporttelepét.” A stadionban rendezett első mérkőzésen a DiMÁVAG együttese a Kispest ellen győzedelmeskedett 6:2 arányban.^[2]

A mai stadiont 1968-ban építették, akkor ez volt a vidék legnagyobb stadionja.
Eredetileg több mint 20 000 embert volt képes befogadni, most hivatalosan engedélyezett kb. 12 000 a férőhelyek száma, amiből 4600 ülő, bár a különböző tribünlezárások miatt ettől kevesebb hely várja a szurkolókat.^[71][72]

A stadiont a klubház és az azzal szembeni új öt szektoros lelátó Kelet-Magyarország legjobb stadionjai közé emeli. A klubházat 2006-ban újították fel, 2010-ben pedig átadták az új, fedett, ülőhelyekkel felszerelt modern lelátórészt a „napos” oldalon. 2007–08-as szezonban a szponzoráció keretében a stadion neve: DVTK Borsodi Aréna volt. Híres szektora a Csáki-szektor.^[73]

A stadion számos módon megközelíthető. A tömegközlekedést igénybe véve a városban az 1-es számú villamosjárattal, valamint 1-es, 1A, 6-os és a 29-es számú autóbuszokkal. Személygépkocsival pedig Budapest irányából a 3-as számú főúton, a Búza-téren keresztül, az északi tehermentesítőn és a Győri-kapun keresztül.[71]
 

Nemzetközi kupaszereplés

Először 1960-ban járt a DVTK a nemzetközi porondon, a közép-európai kupában kezdett a csapat. Az első, US Città di Palermo elleni idegenbeli meccsen Iván és Fekete góljaival 2:1-re nyertek, de a visszavágón 2:0-s győzelemmel az olasz együttes lépett tovább. Ezután a Crvena Zvezda volt a következő ellenfél az 1967-es kiírásban, de akkor sem sikerült a továbbjutás. A közép-európai kupában 1971-ben vett részt a Diósgyőr utoljára, akkor a Lokomotiv Kassát megverve a második körig jutottak, de a Čelik 4–2-es összesítéssel bizonyult jobbnak a diósgyőri együttesnél.^{[84][85][86][87]}

Az 1977-es kupagyőzelemnek köszönhetően a diósgyőri együttes bejutott a kupagyőztesek Európa-kupájába, ahol ellenfele az első fordulóban a török Beşiktas volt. Az első mérkőzésen a DVTK kétgólos vereséget szenvedett, ennek ellenére a visszavágóra több mint húszezer szurkoló váltott belépőt. A mérkőzésen a diósgyőri játékosok látványos 5–0-s győzelmet arattak a török csapat felett. A következő körben a sorsolás a Hajduk Splitet sodorta DVTK útjába. Az első meccsen a diósgyőri csapat győzött 2–1-re Tatár és Váradi góljaival, pedig a szünetben még a jugoszlávok vezettek. A visszavágó hasonló, de fordított eredménnyel zárult. Mivel sem a rendes játékidő, sem a hosszabbítás nem döntött, így büntetőpárbaj következett, melyben a horvát együttesnek kedvezett a szerencse.^{[2][12][88][89]}

Az 1979–80-as szezonban a csapat az UEFA-kupában próbálhatott szerencsét, ahol a német Kaiserslautern együttese akadályozta meg a negyedik fordulóba jutást. A klub az első két fordulóban meggyőző teljesítménnyel győzte le a Rapid Wien és a skót Dundee United együttesét, mely hatására a brit sajtó a kontinens legjobb csapatának nevezte a DVTK-t!^[2][90]

Az 1980-as évben a csapat újra bejutott a KEK-be, azonban a Celtic FC túl nagy falatnak bizonyult a Diósgyőr számára. Ez a szezon egy korszak végét jelentette a csapat számára, és 1998-ig nem került sor újabb nemzetközi kupában való szereplésre. Ekkor a Tornyi Barnabás vezette együttes játszhatott újra nemzetközi mérkőzést az Andrássy úti arénában.^[2][91][92]

2014-ben a kupagyőztes Újpest licencgondjai miatt az Európa ligában indulhatott a csapat, ahol a máltai és bolgár ellenfeleit legyőzve a harmadik körben búcsúzott a kupa küzdelmeitől a Tomislav Sivic irányította egyesület 1-8 összesítésű eredménnyel.^[93]

A klub neve a politikai és egyéb nyomásra Diósgyőri MÁVAG-ra, Diósgyőri Vasasra is változott az évek folyamán, majd 1992-ben, a rendszerváltozás után, a felbomló DVTK alapjain alakult meg a Diósgyőri FC.^[102][103]

 

• Diósgyőr-Vasgyári Testgyakorlók Köre (DVTK) 1910–1938
• Diósgyőri Magyar Állami Vas-, Acél- és Gépgyár Sport Club (DiMÁVAG SC) 1938–1945
• Diósgyőri Vasas Testgyakorlók Köre (DVTK) 1945–1951
• Diósgyőri Vasas 1951–1953
• Diósgyőri Vasas Sport Egyesület (DVSE) 1953–1957
• Diósgyőri Vasgyárak Testgyakorló Köre Miskolc (DVTK-Miskolc) 1957–1992
• Diósgyőr Football Club (DFC) 1992–2000
• Diósgyőri Városrész Testgyakorló Köre (DVTK) 2000–2003
• Diósgyőri Vasgyárak Testgyakorló Köre 1910 (DVTK 1910) 2003–2004
• Diósgyőri Balaton Football Club (majd Diósgyőri VTK-BFC) 2004–2005
• Diósgyőri Vasgyárak Testgyakorló Köre (DVTK) 2005–2007
• Diósgyőri Vasgyárak Testgyakorló Köre-BORSODI (DVTK-Borsodi)^[104] 2007–2008
• Diósgyőri Vasgyárak Testgyakorló Köre (DVTK) (jelenlegi) 2008–

Csapatszínek

• piros-fehér: 1910–1938
• piros-kék: 1938–1957
• piros-fehér: 1957–

Szurkolók

A DVTK csapata igen lelkes szurkolótáborral rendelkezik, és a városban szinte mindenki rajong a futballért. A 2007–08-as szezonban a diósgyőri mérkőzések átlagnézőszáma 5063 volt, amellyel a DVTK az NB I leglátogatottabb csapata volt. A szezoncsúcson 10 ezer szurkoló buzdította a piros-fehér együttest. A 2011-12-es szezonban az átlagos nézőszám 7793 fő, amivel a leglátogatottabb csapat volt az élvonalban, míg a szezoncsúcson 11 398-an voltak a stadionban, ami telt házat jelentett.
Kijelenthető, hogy a teljes élvonal a csapat ellenfelének tekinthető, azonban különösen rossz a viszony a nyíregyházi ultrákkal, illetve a Ferencváros és az Újpest szurkolóival. A DVTK-szurkolók korábban szimpatizáltak a másik kelet-magyarországi piros-fehér csapat, a DVSC szurkolóival. Az elmúlt években baráti kapcsolat alakult ki a Szeged szurkolóival.^{[105][106][107][108][109][110][111]}

Diósgyőr induló

 

 

 

Szombaton délelőtt már a meccsre gondolok,
Szerdától várom én ezt a szép napot.
A mérkőzés reggelén, már azt is jól tudom,
Hogy délután győz a csapatom.
Hétvége, forduló csak a meccsre gondolok,
Fújhat szél eshet hó, én mindig itt vagyok!
Zúg a szép volt fiúk, ha gólokat lövünk
Piros-fehér a címerünk!
Refrén:
Hajrá, Diósgyőr! (Diósgyőr!)
Gyerünk a zöld gyepre vár ránk a labda! (A labda)!
Hajrá, Diósgyőr! (Diósgyőr!)
Jöttünk mert biztos, hogy győz a csapat ma! (A csapat ma!)
Hajrá, Diósgyőr! (Diósgyőr!)
Kacagva süt ránk az égről a nap,
Együtt vagyunk, győzni fogunk, elvisszük, nem hagyjuk a pontokat!

Hétvége, forduló csak a meccsre gondolok,
Fújhat szél eshet hó, én mindig itt vagyok!
Zúg a szép volt fiúk, ha gólokat lövünk
Piros-fehér a címerünk!

Refrén

Lá-lá la-la-la….

Refrén^[112]

(Az induló előadója a Reflex együttes, szerzője pedig Bárdos István.)

Egyéb dalok

• Hé fiúk!
• Amíg élek én
• Érted élek én
• Aki diósgyőri
• Hajrá Diósgyőr
• Óóó Diósgyőr alé^[113]
• Miskolc - Bíborszél együttes^[114]
• Harcra Fel! - Hooligans együttes^[115]

Szurkolói csoportok

• Bajtársak Diósgyőr^[116]
• FórumFoci Team
• Diósgyőri Labdarúgásért Baráti Kör^[117]
• Commandos Diósgyőr
• Kilián Diósgyőr
• Egység
• Tapírok^[118]
• Emigrantes Rojos^[119]
• Korzó Boys
• Ultras (1910)^[113]
• Harcosok Diósgyőr^[120]
• Hooligans Diósgyőr^[121]
• Bitangok
• Redskins
• Rude Boys
• A.C.A.B. Miskolc
• Sturm und Drang^[108]
• Patriot Diósgyőr
• Hazádnak Rendületlenül (2005)
• Trógerek

Emellett számos rajongói klub is működik.^[122]

Megszűnt szurkolói csoportok

• Fighters (1995–1998)
• Harcosok (1998–2003)
• Red Gladiators (?–1998)^[108]
• Sólymok Diósgyőr (2001–2005)^[123]

Korábbi edzők, szakvezetők

Érdekességek

• A legnagyobb gólarányú győzelem: 18:0 a Bocskai ellen (1946. február)
• A legnagyobb vereség: 0:9 az Újpest ellen (1968)
• A leghosszabb győzelmi sorozat: 18 egymás utáni győzelem (1939–40, NB II)
• A leghosszabb nyeretlenségi sorozat: 26 mérkőzés (1983–84)
• A legtöbb gólt lövő diósgyőri játékos: Dobó Zoltán, 100 gól (27 NB I + 73 NB II)
• A legtöbb mérkőzésen szerepelt diósgyőri labdarúgó: Oláh Ferenc: 468 (350 NB I + 118 NB II)
• A legtöbb mérkőzésen vezette edzőként a csapatot: Szabó Géza (215)^[125]
• A leghosszabb kapott gól nélküli sorozat: 7 egymás utáni mérkőzés (2013-2014, NB I)

A klub történetének fontosabb eseményei időrendi sorrendben

• 1910. február 6.: Hetven küldött és nagyszámú érdeklődő megalakította a Diósgyőri Vasgyári Testgyakorlók Körét.
• 1912. október 6.: Az első bajnoki mérkőzés: DVTK–Miskolci AK 2:0.
• 1923. április 1.: Az első nemzetközi mérkőzés Ungváron. A DVTK 2:0-ra nyert Presovszky és Postainer góljával.
• 1938. augusztus 5.: A Diósgyőri AC és a Diósgyőri VTK fúziója nyomán létrejött a DiMÁVAG Sport Club.
• 1940. június 28.: A DiMÁVAG-ot beosztották az NB I csapatai közé.
• 1941. március 23.: Berecz a jugoszlávok elleni találkozón nyitotta meg a válogatottban szereplő diósgyőri futballisták sorát.
• 1946. február 17.: Bajnoki gólrekord: 18:0 a Bocskai ellen.
• 1948. szeptember 10.: Újabb névváltoztatás: a klub felvette a Diósgyőri Vasas nevet.
• 1957. február 17.: Az egyesület a régi hagyományokra hivatkozva visszatért a DVTK névhez.
• 1960. július 3.: A DVTK első nemzetközi kupamérkőzése Palermóban (2:1).
• 1977. június 18.: A Vasas elleni hatvani győzelemmel (1–0) a DVTK először nyerte meg a Magyar Népköztársasági Kupát.
• 1978. október 14.: A Salgótarján ellen Magyar Balázs megszerezte a diósgyőriek ezredik NB I-es gólját.
• 1979. június 16.: 800. bajnoki mérkőzése napján a DVTK megszerezte első NB I-es (bronz-) érmes helyezését.
• 1979. szeptember 12.: Öt diósgyőri játékos a magyar válogatottban (Nyíregyháza, Magyarország–Csehszlovákia 2–1).
• 1979. november 14.: A magyar olimpiai válogatott, kilenc diósgyőri játékossal, legyőzte a lengyeleket.
• 1980. május 21.: A második MNK győzelem (Veszprémben a Vasas ellen 3–1).
• 1992. március 1.: A Diósgyőri Futball Club megalakulása.^[102]
• 2000. május 24.: Véget ért a csődmoratórium és elkezdődött a klub felszámolása.^[126]
• 2004. július 20.: Diósgyőrbe költözött a Siófok együttese.^[127]
• 2008. március 3.: A Széviép csoport tulajdonába került a DVTK.^[128]
• 2009. július 17.: A csapat visszakerült az önkormányzat tulajdonába, rögtön kineveztek egy új vezetőedzőt és elkezdték az adósságok törlesztését.^[34]
• 2010. november 13.: Elkezdődött a DVTK második leghosszabb, 14 mérkőzéses győzelmi sorozata az NB II-es Cegléd legyőzésével, a sorozat a Mezőkövesd elleni vereséggel ért véget 2011. május 28-án.^[129]
• 2011. május 28.: Bár a csapat vereséget szenvedett a Mezőkövesd otthonában, de mivel a rivális Nyíregyháza is kikapott, a csapat behozhatatlan, 6 pontos előnyre tett szert két fordulóval a szezon vége előtt, így 37 év után újra bajnok lett a Diósgyőr, és feljutott az élvonalba.

Szezonok

• A Diósgyőri VTK 2004–2005-ös szezonja
• A Diósgyőri VTK 2005–2006-os szezonja
• A Diósgyőri VTK 2006–2007-es szezonja
• A Diósgyőri VTK 2007–2008-as szezonja
• A Diósgyőri VTK 2008–2009-es szezonja
• A Diósgyőri VTK 2009–2010-es szezonja
• A Diósgyőri VTK 2011–2012-es szezonja
• A Diósgyőri VTK 2012–2013-as szezonja
• A Diósgyőri VTK 2013–2014-es szezonja

Támogatók

• Mez, sportszer: Nike.
• Főszponzor: Borsodi
• Mezszponzorok: Hunguest Hotels, Magyar Vöröskereszt, Miskolc Holding.
• Támogatók: Bosch, Hunguest Hotel Palota, Borsod Online, Borsodweb, Intersport, a Miskolc Holding cégei.^[130]